Erős hivatástudattal él, s tudja, hogy ez folyamatos küzdelem, ami próbára teszi az emberséget, az ügyességet és az igazságérzetet. Nők a pályán rovatunkban bemutatjuk dr. Fodor Katalin családjogi ügyvédet, aki hivatásrendi elfoglaltságai mellett elnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsért Alapítvány kuratóriumának, tagja a Herczeg Ferenc Társaságnak, valamint a Magyar Ügyvédnők Egyesületének.
Ügyfélközpontúság és sorsközösség a kollégákkal
Dr. Fodor Katalin 2003-ban szerezte meg jogi diplomáját. Ügyvédjelölti éveit a Dr. Torday Kálmán Ügyvédi Irodában töltötte, és principálisa biztatására lett végül ügyvéd.
Pályája elején elsősorban vagyonjoggal, ingatlanjoggal, társasági ügyekkel foglalkozott.
Huszonhét évesen, 2007-ben nyitotta meg saját ügyvédi irodáját, ám kezdő ügyvédként – emlékszik vissza -, a 2008-2009. évi világgazdasági válságban nem volt még elég erős ahhoz, hogy az addig megtanult és kialakult praxisa mellett maradjon. Ekkor fordult először a családjog felé, de – mint mondja -, azóta többször is érezte már, hogy nem ő kereste magának ezt a jogterületet, hanem mindig az talált rá. Mivel vagyonjogi területen korábban elég sok tapasztalatot gyűjtött, erősségét a házassági vagyonjogban találta meg.
Kiderül, hogy természetéből adódóan egyezségpárti, de valamennyi ügyét úgy épít fel, hogy az megállja helyét akkor is, ha bírósági eljárásra kerülne sor.
Dr. Fodor Katalinnak erős hivatástudata van, ami két irányban mutatkozik meg: egyrészt ügyfelei iránt tanúsított hozzáállásában, másrészt a kollégái felé érzett sorsközösségben.
Úgy véli, az ügyvédi hivatás folyamatos küzdelem, ami próbára teszi az ügyvéd emberségét, ügyességét és igazságérzetét. A múltheti trianoni megemlékezés kapcsán Reményik Sándortól idéz, „Ki jogot ad fel,- jogtalan marad!”, – a jogérvényesítésért valóban meg kell küzdeni, ez a valódi hivatás.
A harmónia vonzásában
Élete minden területén harmóniára törekszik, ez komoly kihívást jelent számára. Elmondása szerint mindig arra törekszik, hogy úgy lássa el ügyet, hogy az ne menjen a családi élet rovására. Nagyon szereti kislányát, és ha teheti – a legtöbb anyukával együtt – igyekszik délután négy óra körül odaérni érte az óvodába. Így természetesen, lényegesen kevesebb ideje jut az irodai munkára; sokszor szombaton is dolgoznia kell.
Ennek az egyensúlynak fenntartása folyamatos logisztikai feladat is egyben, és – teszi hozzá – családja nélkül nem is tudná megteremteni azt, egyszerűen kivitelezhetetlen lenne. Ezért roppant hálás, hiszen családtagjainak köszönheti, hogy azzal foglalkozhat, amit szeret.
Azonban az ügyvédi munka még így is tartogat kihívásokat. Mérhetetlenül sok az adminisztráció és az elektronikus ügyintézési probléma, ami sokuk életét megnehezíti – mutat rá, majd kifejti: az ügyvéd amellett, hogy jogi tanácsot ad, követi a folyamatosan változó jogszabályokat és a bírói gyakorlatot, valamint számos olyan technikai és informatikai feladattal szembesül, amire eddig nem volt felkészülve. Sokszor drága ügyvédi munkaórák telnek el egy-egy informatikai program újratelepítésével vagy más adminisztratív feladat megoldásával. Ezek a teendők a szakmai munkától, az ügyfelektől vagy a fejlődéstől veszik el az időt – vélekedik.
Elmondja, más kihívással is szembe kell néznie, ami az új Polgári perrendtartás alkalmazásával függ össze. Ezen azt érti, hogy a törvényi előírások sokszor annyira összeegyeztethetetlenek a gyakorlattal, hogy nehéz elmagyarázni az ügyfeleknek, mi történik ügyükben. Emellett várnak rá egyéb megoldandó feladatok is, mint a kötelező kamarai oktatás vagy a kreditpontok összegyűjtése.
A szakmai közösség összetartó ereje – és a leselkedő veszélyek
Remek dolognak tartja a generációváltás keretében meghirdetett új kamarai összejöveteleket, közösségi programokat. Meggyőződése ugyanis, hogy ezek az alkalmak közösségépítők és társadalmi vonzerejük van, a kollégák ezekhez a programokhoz szívesen csatlakoznak. Mint fogalmaz: az emberi lélek olyan jól van felépítve, kitalálva, hogy a belső megújulás akkor indul el, amikor egy közösség elkezd önmagán túlmutató célokért dolgozni, küzdeni. A kamarai véradásra vagy a pro bono napra gondol. Ezek a megmozdulások növelhetik az ügyvédek közmegbecsülését, miközben a kollégák még jól is érezhetik magukat.
Ugyanakkor egy számára aggasztó jelenségről is említést tesz nekünk: arról, hogy sajnos újabban szinte havonta megjelenik a sajtóban valamilyen ügyvédi visszaélésről, bűnesetről szóló hír. S bár ezek kirívó esetek, több ezer tisztességesen dolgozó ügyvéd, végső soron az egész ügyvédi kar tekintélyét rontják. Szerinte ennek a problémának az az egyedüli megoldása az, ha az ügyvédség belülről, morálisan megújul. Úgy gondolja, e nélkül a belső, erkölcsi megújulás nélkül hiába várják, hogy visszanyerjék a közbizalmat az emberektől.
Nem a férfikollégák versenytársaként
Amikor arról faggatom, milyen tapasztalatai vannak nőként a pályán, elmondja: munkája során igyekszik, hogy ne elsősorban nőként, hanem ügyvédként tekintsenek rá; sikerült is elkerülnie a hátrányos megkülönböztetést. Amiben mégis tapasztal pozitív különbséget, hogy ügyfelek többnyire tisztelik azokat a nőket, akik a munka mellett anyaként is helytállnak.
Úgy látja, ügyvédnőként teljesen más problémákkal kell szembenéznie, mint férfi kollégáinak. Míg a férfiaknak családfenntartóként bátrabban és határozottabban kell helytállniuk, addig a nők sok dolgot nem tudnak ugyanúgy elvállalni, megtenni. Hivatásuk mellett a nők a családi fronton is aktívabb életet élnek. Ezt – mint mondja – vagy elfogadják vagy „felveszik a nadrágot”, és akkor esetleg más területen – például a magánéletben – fognak veszteséget elszenvedni. Tudomásul kell venni – véli -, hogy csodálatos pályájuk óriási kihívásokat tartogat, de ezt női szerepben mérte rájuk az élet. Így ha elfogadják saját helyzetüket és nem a férfiakkal versenyezve, hanem inkább őket kiegészítve fogják fel saját fontosságukat, akkor már nyert ügyük van.
Szerinte, nő-ügyvédtársai nincsenek egyedül a feladatokkal és a problémákkal, bátran fordulhatnak egymáshoz. És ha meghallgatják egymás történeteit, rájöhetnek arra, hogy hasonló cipőben járnak. Ezt tapasztalatból mondja, ugyanis, sok kolléganőjével tartja a kapcsolatot, akikkel át tudják beszélni az aktuális ügyeiket érintő anyagi jogi és eljárási kérdéseket, meg aztán azt is, hogy ki mit főzött, s esetleg a gyereknevelésben is adnak egymásnak tanácsokat.
Jó érzés tudni – mondja -, hogy nincsenek egyedül, és néha annyi is elég, ha meghallgatják a másikat. Ezért is örül, hogy részese lehet – a Magyar Ügyvédnők Egyesületén keresztül – egy olyan összefogásnak, ami a női képességeiket (közvetlenség, segítőkészség, stb.) kidomborítva, erősítheti az ügyvédi kart. Az Egyesületen keresztül meg tudnak szervezni olyan jótékonysági eseményeket, oktatás és kulturális programokat, amik az egész ügyvédség javát szolgálhatják. Növelhetik közmegbecsülésüket és közben jót tehetnek másokkal.
Dr. Fodor Katalin egyszerű és praktikus embernek tartja magát, ezért az összefogás legjobb módjának gondolja, ha minél több ügyvédnő csatlakozik a Magyar Ügyvédnők Egyesületéhez, és annak programját újragondolva, együtt teszik meg azokat a lépéseket, amiket fontosnak tartanak.
Az élet összetett – ám így teljes
Őszintén beszélt nekünk arról is, hogy tizenhárom éves kora óta rendszeresen olvassa a Bibliát és él lelki életet, ami szinte olyan természetes számára, mint a levegővétel. Úgy fejezi ki magát: az ember tudja, hogy hol a helye, és csinálja a rászabott feladatokat. S ha elfárad, imádkozik.
Szabadidejében szeret magyar irodalmat olvasni. Tagja egy irodalomszerető csoportosulásnak, a Herczeg Ferenc Társaságnak, amely díjadományozással támogatja a kortárs magyar irodalmat. Emellett a „külhoni magyarok ügyét” is szívén viseli. Kuratóriumi elnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsért Alapítványnak (Célja: az erdélyi magyar autonómia törekvések segítése. A határon túli magyarság, elsősorban az erdélyi és moldvai magyarság támogatása és érdekeinek védelme. Anyagi alapok teremtése az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács működtetéséhez. A határon túli magyarság és a Magyarország közti kapcsolatok szorosabbra fűzése. A magyarság nemzeti identitásának megőrzését szolgáló tevékenységek támogatása. Az Európa népei közlekedésének elősegítése – A Szerk.)
Ám a magyar irodalom és történelem ápolása mellett, fontosnak tartja a sportot is. Tizenkét éves kora óta tagja a szülőfalujában alakult néptánccsoportnak, akikkel a mai napig is, évente táboroznak.
Végül a koronavírus-járványról is tesz említést. Hangsúlyozza, mindannyian egy új és ismeretlen helyzetbe kerültünk. Sokan keresik a miérteket és próbálják felmérni a helyzet súlyosságát is. A járványhelyzetre egyénileg mindenki másként reagált, és a karantén sokakat megviselt, lelkileg és anyagilag egyaránt.
Nőként azt tapasztalta, hogy a legnehezebb azon kolléganők helyzete volt, akik iskoláskorú gyermekkel maradtak otthon, és számos feladattal kellett megbirkózniuk a háztartás, valamint az ügyfeleik kiszolgálása mellett. Most örül, hogy vége a karanténnak, s úgy gondolja, hogy a nyár közeledtével, a járvány egyre kisebb teret fog kapni az életünkben, és talán nem is sokára visszaállhat a régi rend.
Bár valóra válnának az ilyen vágyak és reménységek, de hát a vírusnak sajnos nem a mi kívánságaink „parancsolnak”…