Kapcsolattartás a gyermekünkkel
A házasság felbontásával nem szűnik meg a szülők közös felelőssége a gyermek sorsáért. A gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, a különélő szülő joga és kötelezettsége a kapcsolattartás és a gyermekével való rendszeres érintkezés, míg a gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.
Az európai jogi szabályozás egyre inkább afelé halad, hogy a házasság felbontása után – vagy akár egy élettársi viszony megszűnése után – az anya és apa is egyaránt maradjon ugyanolyan aktív szülői szerepben, mint az együttélés idején.
A házasság felbontása tehát nem járhat azzal a következménnyel, hogy szüleinek egyikét a gyermek elveszítse. Mind a szülőnek, mind a gyermeknek törekednie kell a szülő-gyermeki kapcsolat fenntartására, mert a gyermek érdekében az áll, ha továbbra is maga mellett tudja mindkét szülőjét, és különösen az élet sorsfordulóinál, tanulmányai megválasztásában, az életre való felkészülésében számíthat segítségükre.
A gyermeknek az egyik szülőnél történt elhelyezése nem érinti a másik szülőnek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket rendszeresen látogassa, szeretetét kinyilvánítsa, a gyermekével való meghitt viszonyt fenntartsa.
Nemegyszer mindkét szülő egyaránt képes és alkalmas a gyermek nevelésére, körülményeik, személyi tulajdonságaik erre megfelelőek. A gyermeket azonban – ha a házasságot a bíróság felbontja – csak egyiküknél lehet elhelyezni, ezért perdöntő lehet a megfelelő előkészítés egy ilyen horderejű probléma esetén.
Kapcsolattartás a nagyszülőkkel
A szülők válását követően gyakran a nagyszülők azt tapasztalják, hogy a gyermekkel együtt élő, a szülői felügyeletet gyakorló szülő az ellenséges érzelmeit, megbántottságát a másik szülő családtagjaira is kivetíti, és nem látja szívesen, esetlegesen akadályozza is a korábban rendszeres és szívélyes nagyszülő-unoka együttléteket.
A nagyszülőt megilleti a kapcsolattartás joga, ezt azonban csak a gyermek érdekeivel összhangban gyakorolhatja. Ezzel összefüggésben értékelni kell a gyermeket gondozó szülők és a nagyszülők közötti családi konfliktusokat, azok természetét is, ami az adott esetben a nagyszülő kapcsolattartás iránti kérelmének elutasításához vezethet.
Nem csak a szülők válása folytán szakadhat meg – önhibáján, akaratán kívül – egyes hozzátartozók korábban rendszeres, a gyermek fejlődését kedvezően befolyásoló kapcsolata a kiskorúval. Előfordulhat olyan sajnálatos eset, amikor a gyermek egyik szülője meghal, a másik szülő újabb házasságot köt, és ez a személy a gyermeket örökbe fogadja. Noha az örökbefogadással a kiskorú vér szerinti családi kapcsolatai megszűnnek, a gyermek az örökbefogadóval és annak rokonaival kerül rokoni kapcsolatba, a jogszabály méltányosságból, a gyermek és a nagyszülők érdekét egyaránt figyelembe véve rögzíti, hogy ilyen esetben az örökbefogadás nem érinti a gyermeknek és az elhunyt szülő hozzátartozóinak a kapcsolattartási jogát.
A törvény a szülői felügyelet gyakorlása körében is elismeri a gyermekkel tényleges családi kapcsolatban álló személy szerepét a gyermek életében, különösen gondozása, nevelése körében. Ha a gyermek hosszabb időn keresztül olyan személy háztartásában nevelkedett, aki a gondozásában, nevelésében mostohaszülőként, nevelőszülőként, gyámként vett részt, ez a személy is feljogosítható a kapcsolattartásra. Ugyanez a szabály vonatkozik arra az esetre is, amikor olyan személy vonatkozásában kerül sor az apaság vélelmének bírósági megdöntésére, aki huzamos ideig vér szerinti gyermekeként nevelte a kiskorút, aki ezért őt apjaként szerette, így súlyos traumát jelenthet számára (illetve mindkettőjüknek), ha akaratuk ellenére, egyik pillanatról a másikra megszűnne a szülő-gyermek kapcsolaton túlmenően még a kapcsolattartás lehetősége is.
A kapcsolattartás szabályozása során ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra, hogy az elsődlegesen a külön élő szülőt illeti meg. A többi, kapcsolattartásra jogosultként nevesített személyt csak erre tekintettel illeti meg – értelemszerűen szűkebb időtartamú – kapcsolattartás, figyelemmel a gyermek életkorára, elfoglaltságára.