Gyermektartásdíj

A gyermektartásdíj mértékének megállapítása sarkalatos kérdés a házassági bontóperek járulékos kérdései között, ezért kiemelt figyelmet igényel részünkről is.

Gyermektartásdíjat annak a szülőnek kell fizetni, akinek a gyermek nem áll közvetlen gondozása, felügyelete alatt. Tehát amennyiben a felek közös szülői felügyeleti jogban szeretnének megállapodni, úgy külön rendelkezni szükséges az egyes részjogosítványok tekintetében arról, hogy a gyermek gondozását a szülők közösen vállalják a válást követően – ez a közös szülői felügyeleti joggal teljes váltott gondoskodás -, vagy ezen részjogosítvány tekintetében kizárólagosan az egyik felet illeti meg a gondozás joga és kötelezettsége, míg a másik fél a gyermektartásdíj megfizetésére lesz kötelezett.

A gyakorlat azt mutatja, hogy egyre nagyobb igény van olyan típusú “vegyes” szabályozásra, amikor a gyermekek és a felek a bírói gyakorlat szerint általánosított kéthetente hétvégén rendszeresített folyamatos kapcsolattartás helyett, a különélő szülővel is intenzívebb, gyakoribb kapcsolattartásra tartanak igényt. Ezt egyezségkötés esetén természetesen le lehet szabályozni, és a gyermeket gondozó szülői ebben az esetben megfelelő, úgynevezett “kiegészítő gyermektartásdíjara” tarthat igényt.  A gyermektartásdíj mértékének megállapítása során elsődlegesen a felek megállapodása irányadó, és csak ha nem sikerül ebben megállapodást kötni, akkor kérjük a bíróságot az összeg meghatározására.

A bíróság a következő szempontok szerint határozza meg a gyermektartásdíj mértékét.

Elsősorban figyelembe veszi a gyermek indokolt szükségleteit; mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét; a szülők háztartásában eltartott más – saját, mostoha vagy nevelt – gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli; a gyermek saját jövedelmét; és a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.

A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni.

A tartásdíj összegét gyermekenként általában határozott összegben kell meghatározni. A kötelezett átlagos jövedelmének megállapításánál rendszerint a kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelmére kell figyelemmel lenni.

A fenti leírás majdnem teljesen megegyezik a törvény szövegével. Azonban az irányadó bírói gyakorlat és a felek egyzségkötési szándéka mind-mind jelentősen befolyásolják a gyermektartásdíj megállapítását. Lehet szó akár a kötelezett részéről a gyermektartásdíj egy összegű megváltásáról – akár a vagyonjogi igények közé történő beszámításáról – vagy a későbbi lakáshasználattal összefüggő elszámolásról is. Ebben az esetkörben is fontos a tényállás mindenre kiterjedő tisztázása, hogy egy alaposan kidolgozott elszámolás keretében a lehető legkorrektebb egyezséget tudjuk létrehozni, hiszen jövőbeni hétköznapjaink minősége nagyban függ az egyezségkötés során megvalósuló érdekérvényesítési képességünktől.

Továbbtanuló nagykorú gyermek tartása

A továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. A gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztatnia kell.

A fenti körben tanulmánynak minősül az OKJ-s képzés vagy tanfolyam, és a főiskolai vagy egyetemi alap- és mesterképzésben végzett tanulmányok folyamatos végzése. Nem érinti a tanulmányok folyamatosságát az a megszakítás, amely a jogosultnak nem róható fel.

A szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani, ha a gyermek a tartásra érdemtelen, vagy a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget, vagy ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra akkor is, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot.

A tartásdíj mértékének meghatározásánál a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét kell figyelembe venni.

A továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt – kérelmére – köteles tájékoztatni a tanulmányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről.